Az illat idegen hűvös kezeden. Lelkem mélyén feldereng egy baljós sejtelem.
A foltok nyakadon... Rúzs, vagy nem tudom. Összetörhet minden így egy hajnalon.
Miért jó neked így? Miért kell, szabadulj? Hogy' lehet a szív helyett a vágy már csak az úr?
Szép volt a világ! De veszni hagytad így, mit hűtlen szíved végleg szétszakít.
Majka: Minden rosszért, amit tudod, ellened tettem, tudom nagyon jól, hogy egyszer meg kell majd fizetnem. Térden állva kéne, de én emelt fővel megyek, mert egyetlenegy Úr előtt hajtok én csak fejet. Ő az, aki ítélkezhet és eldönti a sorsom, hogy odafent vagy odalent de folytassam a dolgom. Mert most először teszem a büszkeségem félre és könyörögve kérlek, hogy bocsáss meg érte!
És nem szólsz, nem is félsz. Nem sírsz, nem ígérsz. De arcodon egy vallomással életet cserélsz.
Bárhogy akarom félek, feladom. Én küzdenék, ha érteném, de nem tudom.
Miért jó neked így? Miért kell, szabadulj? Hogy' lehet a szív helyett a vágy már csak az úr?
Szép volt a világ! De veszni hagytad így, mit hűtlen szíved végleg szétszakít.
Majka: Hogy nap mint nap csak lázadok és elpusztítom magam. És állat tudok lenni, ha elvesztem az agyam! Hogy más igazát kétlem, az életet megélem. És ha kell, keresztként cipelem örökké a vétkem! Megtörtént és vállalom, da magamat nem áltatom. Húsig mar a fájdalom, tetteim már bánhatom. De most kell, hogy segíts és te hozd meg a döntést. De az én lelkemben egyedül csak én állítok törvényt!