Amikor minden összedől, s belül úgy érzed nincs jövő, egy percig fékezz várj!
Hogy amikor ránk virrad a nap, ne legyen, szálka mi megmarad, mit később majd megbánsz.
A háborgó vad óceán, elpusztít mindent, mi az útjába áll.
Ki a társad, a szíved, a véred? Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!) Ki a minden, a kezdet, a végzet? Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)
Van az úgy, nem hat már a szó. S valahol messzebb volna jó, gyógyít a távolság.
Hisz amikor újra visszatérsz, amikor tisztul már az ég, nem hajt a bosszú már.
A háborgó vad óceán, elpusztít mindent, mi az útjába áll.
Ki a társad, a szíved, a véred? Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!) Ki a minden, a kezdet, a végzet? Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)
Ha túlfeszül, a régi húr. Ha elszakad már nem zenél tovább. Ha túlfeszül, a régi húr.
[×2] Ki a társad, a szíved, a véred? Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!) Ki a minden, a kezdet, a végzet? Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)