Életem sötét átok, Benne van a bűn, az örök félelem szülte álmok. De élvezem, ha űz, ha éget. S ha rám borul az éj, gyere, magammal viszlek téged.
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd! Soha ne kérdezd, miért! A lényeg, hogy belül érezd! De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd! Soha ne kérdezd, miért! Soha ne kérdezd!
Ösztönöm kitölti lényem. A testem a Tiéd, már semmi nem elég, hát folytasd, kérlek. De elmegyek, mert hív a reggel, És újra jön egy hét, remegve, sötét félelemmel.
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd! Soha ne kérdezd, miért! A lényeg, hogy belül érezd! De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd! Soha ne kérdezd, miért! Soha ne kérdezd!
Elmész, és hűlt helyed látom. Még forró nyomok az ágyon, Égnek a vágytól, Ne menj még!
Sikoltva nevet az álom, Megmondta: hiába várom. Szédít a távol, Maradj még!
De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd! Soha ne kérdezd, miért! A lényeg, hogy belül érezd! De soha ne kérdezd, miért, csak élvezd! Soha ne kérdezd, miért! Soha ne kérdezd!