Néha még álmodom, bíborszínű alkonyon Oly messze van titokzatos hazám, Vissza már nem térhetek soha talán. A város vár, s én indulok. Még néhány nap és ott vagyok, S feladva mindent közéjük állok én.
Nem a Földön születtem, De ez a Föld a végzetem.
Egy lány is vár, s egy éjszakán Rémülten néz reám, Megérti majd, hiába titkolom, Hogy én egy más világhoz tartozom.