Legsötétebb éjszakában hol van a hold? S miért zavaros az álom, hisz oly tiszta volt? Utam -egykor oly érthető- Mostan fátyolos útvesztő.
Hol van az a sivár táj, mely egykor itt volt? S gyűlölet tűz-vihara, mely vadult tombolt? Hova tűnt az a gonoszság? Ködös és fagyos álomvilág?
- Mindez csal ámítás, fény játéka! Szabadság látszata, szép kalicka!
Nem csaphat már be a sápadt, szomorú ég! Több kell, mint csupán e látszat, s csalfa remény! Egyetlen igazság: Gyűlöletem. Nincs bennem Isten, mert megöltem.
Nem kell fenyves, nem kell hold, és nem kell a köd! Nincsen lelkem, nincsen szívem - egy árnyék vagyok. Mindenem Sátánnal áldoztam, Ki eljött értem egy álmomban.
Sötétség vagyok, több mint egy éj! Pokoli Gyűlölet, ez vagyok én!
Fekete márvány az oltár, ónix s hideg acél... Kibelezett sápadt hulla, s olyan sok vér! Nem volt ott pap, nem volt szertartás - Ez egy kibaszott vérontás!
Sötétség vagyok, több mint egy éj! Pokoli Gyűlölet, ez vagyok én!