A szerelem most is csak pihenni tér be Hogy meg sem ágyaz, csak díványra, plédre És rögtön elalszik, felébredsz, nincsen Nincsen, elaszol, megint felébredsz, nincsen Én nem ilyennek akartam látni Hogy bennem kószál, hogy albérlő nálam Nem hívom sehogy, de folyton becézem Nincs közöm hozzá és úgy a társam A szerelem olyan, hogy folyton tolakszik Azt hajtogatja, nem vagyok a gazdája Közben meg szerető akarna lenni Nem szerelem, hanem annak a tárgya A szerelem olyan akár, akár a tenger Hogy csordultig van telve szerelemmel Hogy sose fáradt, hogy éjjel is ébren Hogy amíg álmodsz az ő szemében Ringunk mi ketten