mekla: ébredek - minden szürke reggel monoton lüktetés a fejben szüntelen benn - két cukor, kávé mintha tévúton járnék mer minden nap dezsavû megrekedt percek nem dob már fel a fû de tekersz egyet minden megszokás, minden nap halott várva a nagy napot amikor ad lapot neked az élet, mikor kiveszed a részed érzed, nem tolt ki veled az élet
gaben: hideg az éjszaka, egyedül ülök már nem gyújtok rá, mer érzem hogy a tüdöm fáj ahogyan lélegzem, beszívom a világot minden utcát, teret és sikátort csövesek szagát és a prostik illatát hosszú az élet, de a vége csak egy villanás