A tévé kékes bársonyával Kibélelt világ Elfelejt és nem örül Ha emlékezem rád Pedig éppen ötven éve A béketűrés népe Fellázadt és maga ment A sorsának elébe
Fekete-fehérben menetelt szépen A kritikus tömeg Hitét a kínzókamrák Sötét híre sem törte meg Itt nem számít a rang Hiába jön majd ezer tank Ötszáz éve mindenkiért Kondul a harang
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
Piros a vér, az eskü fehér De a gyom bizony zölden virít Sekély sírodat őrzik, nehogy Ledöntsd a Pokolnak kapuit Ha elérhetetlen, szent a cél Az elbukás is ünnepély Néhány nap és kiderül Hogy az ember mennyit ér
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
Tiszta voltál, büszke, vad Nem adtad egykönnyen magad Rólad beszélni sem szabad 1956
A tévé kékes bársonyával Kibélelt világ Nem érti, hogy miért kéne Emlékezzen rád