A szived itt bennem, elrejtem, A friss, szűz hóban. Ha olvad, minden cseppjét majd gyűjtöm, egy fénylő tóban.
Ha állsz a szakadék szélén, Menedék a rohanás végén, Egy angyal vigyáz rég, szárnya átölel, puha bölcsővel véd.
Ha kihűlt párnát ölelsz, Üzenetre rég nem felelsz, Egy kéz majd felsegit, teste súlytalan, csillagokba repit.
Ha rabság lett szenvedélyed, egy zsák utca, egy idegen szigeten. Ott leszek, s minden tiszta Lesz, ha túl jutsz majd, a meredek hegyeken.
Ha szól egy dallam benned, És mégis néma lelked, egy hang majd elringat és halkan simogat.
A szived itt bennem, elrejtem, A friss, szűz hóban. Ha olvad, minden cseppjét majd gyűjtöm, egy fénylő tóban.
Ha érzed e távoli földön, szabadságot, magányos börtönt, egy hajó vár majd rád, fehér vitorlákkal repit majd hozzám.
Ha nő a fekete árnyék, Félsz tőle, mert ijesztő játék, fény leszek a sötétben, soha nem hagylak egyedül az éjben.
Ha álmod a ködbe vész, és nézel rám, ridegen, hidegen, Visszahozlak karjaimban, hol menedéked a végtelen szerelem.
A két végén égeted a gyertyát, Vivod a múló idő harcát. Ott leszek, mint egy kisbolygó, hogy együtt legyen jó.
A szived itt bennem, elrejtem, A friss, szűz hóban. Ha olvad, minden cseppjét majd gyűjtöm, egy fénylő tóban. A szived itt bennem, elrejtem, A friss, szűz hóban. Ha olvad, minden cseppjét majd gyűjtöm, egy fénylő tóban.
A szived bennem rejtem el, a fehér hóban ott a jel. Cseppenként, ha olvad el, fénylő tóban tűnik el.2x.