Fénytelen lények kopott szív, lopott lét Visznek a városban magányt párosban szanaszét Lépkedek köztük, s belül kérlel a fény Kezüket megfogjam, vagy csak azt mondjam: ne félj
A szeretet él, neked mondom A szeretet él, kezem nyújtom Hogy sohase félj Hogy szabadon élj
A szeretet él, tüzed gyújtom A szeretet él, szívem nyújtom Hogy sohase félj Hogy szabadon élj
Félsz kicsit, látom, megint bánt a világ Pedig egy új nappal, mindig új angyal vár ránk Nézz csak a fénybe, mikor hív a sötét Hagyd ki most vad táncát, s szíved rabláncát, törd szét
A szeretet él, neked mondom A szeretet él, kezem nyújtom Hogy sohase félj Hogy szabadon élj
A szeretet él, tüzed gyújtom A szeretet él, szívem nyújtom Hogy sohase félj Hogy szabadon élj
A szeretet él Hogy sohase félj Hogy szabadon élj
A szeretet él, neked mondom A szeretet él, kezem nyújtom Hogy sohase félj Hogy szabadon élj