Amikor a vállamon ül a csend Keresem az utat, hogy merre ment Az a buta nagy szerelem, Mi éjjel az egekig repít
Tudom, hogy a pillanat mitől szép Az örömünkben ott van az öröklét Az a buja vad lobogás Mi téged és engem is hevít
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel S hogy mellettem ébredsz fel Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz S hogy véget ért a harc.
Amikor az álmod is nehéz lesz Simogatlak majd, amíg felébredsz Vigyázom az álmaidat És én leszek, aki rád nevet
Akarom, hogy holnap is szeress még Akarom, hogy nekem Te maradj szép S ha csillagokon átrepülünk Én akkor is repülök veled
Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt leszel S hogy mellettem ébredsz fel Csak ölelj át, mint féltett fészküket a fák S ha újra hív a vágy, majd én bújok hozzád Csak fogj úgy át, hogy tudjam, mindig itt maradsz S hogy véget ért a harc.
Ölelj most újra, kérlek, ölelj most újra át Ölelj most újra, kérlek, ölelj most újra át