Tegnap, tegnap felmentem a Holdra. Ha kérded, milyen volt - azt mondom, nyugodt. És az egész alumíniumból van, ezüstös fémzápor hullik ott. A Hold, a Hold a Hold terített asztal, a vendégek között én is ott vagyok. A Hold, a Hold, a Hold sápadtan vigasztal. Azt súgja: „Ne félj! Jönnek jobb napok.” Láttam másokat úszni a fényben. A verejték csillogott mint lovagi páncél. Aztán csak hevertek és nem voltak ébren. Álmukban, jól tudom, elérték a célt. A Hold, a Hold a Hold terített asztal, a vendégek között én is ott vagyok. A Hold, a Hold, a Hold sápadtan vigasztal. Azt súgja: „Ne félj! Jönnek jobb napok.” terített asztal Jönnek végtelen nyarak, mikor ráolvad a nap az égre és a múlt már nem teher. Szétesik pixelekre, és hogyha élesebbre állítom a képet, akkor se bánt. Jönnek végtelen nyarak, mikor ráolvad a nap az égre és a múlt már nem teher. Szétesik pixelekre, és hogyha élesebbre állítom a képet, akkor se bánt. Jönnek végtelen nyarak, mikor ráolvad a nap az égre és a múlt már nem teher. Szétesik pixelekre, és hogyha élesebbre állítom a képet, akkor se bánt.